Idén nagy tettre szántuk el magunkat: a nyári szabadságot (3 hét) egy Európán kívüli országban töltjük hátizsákos turistaként. Mindig is szerettem utazni, de eddig még csak a vén kontinensen belül volt hozzá szerencsém. Hát épp ideje volt, hogy világot lássak. Először Dél-Amerikába akartunk menni, de a szabadságot augusztusra vettük ki és olyankor ott tél van, mi meg nyaralni szerettünk volna. Pont emiatt esett ki Ausztrália is. Közép-Amerika lett volna még esélyes, ott viszont augusztus az esős évszak és csuromvizesen tölteni ilyen sok időt nem lett volna vidám. Ezért segítségül hívtuk barátunkat, a Google-t (best holiday destinations in August) és kikerestünk egy olyan országot, ahol nincs se hideg, se eső, se sárgaláz, de cserébe van tenger, vulkán és hegy. Indonéziát dobta a gép.

Indonézia elhelyezkedése és a hozzá tartozó „földdarabkák”

Na hát ennek hallatára a legtöbbeknek valószínűleg fehér homokos tengerpartok, a kék és türkiz ezer árnyalatában játszó óceán, hűsítő árnyékot adó, zöld pálmafák és boldog, barna bőrű indonézek jutnak az eszébe. Én is hasonló elképzelésekkel indultam a nagy utazásra, talán mondanom sem kell, hogy ez a legrosszabb taktika, mert a valóság legtöbbször más képet mutat.

Őszintén szólva nem sokat tudtunk Indonéziáról, azon kívül, hogy trópusi szigetország Dél-Kelet Ázsiában. Két évszak van, esős és száraz, valamint aktív vulkáni tevékenység zajlik a területén. Minket igazából nem is a geográfiája érdekelt, hanem a természeti és kulturális látványosságok, melyekben nem szűkölködik.

A több ezer sziget közül mi hármat választottunk ki úti célul: Jávát, Balit és Lombokot. Ezek korántsem a legnagyobbak, viszont a legkedveltebb turistacélpontok. Ha az ember nem szereti a nagy tömeget (mint én), érdemesebb egy kicsit jobban informálódni és kevésbé népszerű szigetekre ellátogatni. Nekem ez volt a tanulópénz, legközelebb megpróbálom másképp alakítani a dolgokat. Mindezzel együtt nem bántam meg, hogy így alakult, mert a látványosságok kárpótoltak a szépséghibákért. A terv az volt, hogy egy körtúrát csinálunk, Jakarta lesz a kiindulópont és a végállomás, közben szigetről szigetre ugrálunk (békaugrás hadművelet). Meglepő módon sikerült is ezt megvalósítani.

A haditérkép

Úgy gondoltam, egy ilyen utazást jó előre el kell kezdeni megtervezni. Hát ebből annyit sikerült februárban (fél évvel az indulás előtt) elintézni, hogy megvettük a repülőjegyeket és beadattunk pár oltást (tetanusz, hepatitisz, tífusz, veszettség). Hegymászó mivoltunkat nem akartuk meghazudtolni, ezért a nyaralás központi eseményének egy 3000+ m-es vulkán meghódítását választottunk. Erre plusz egy másik Java-i vulkánnéző csomagra foglaltunk le szervezett túrát. Rengeteg olyan társaság van, akik elszállítják a turisták kis hátsóját a starttól a célig, csak a hegyet kell neked magadnak megmásznod és mindezért európai szemmel sem kis összeget kérnek el.

Az első éjszakát Jakartában terveztük eltölteni. Ezt az egy szállást előre lefoglaltuk, a többit később az utazás közben, 1-2 nappal érkezés előtt kerestük ki.

Ami a programokat illeti, az Eupolisz szervezését vettük alapul, ez sokat segített abban, hogy mit érdemes megnézni. Természetesen, ahogy már említettem, ezek a látványosságok vonzzák a legtöbb turistát, nem véletlenül, hiszen valószínűleg az összes többi utazási iroda repertoárjában is szerepelnek.

Az információk beszerzése egyébként nehezen ment. A neten található blogok nem sokat segítettek, ugyanis a legfontosabb tudnivalók mindig hiányoztak belőlük, ezeket a saját bőrünkön/kárunkon kellett hát megtapasztalnunk. Nesze neked, bátor utazó!