Az utazásunk számomra legszebb és legkalandosabb része következett. Patagónia Aysén nevű régiója az ország legritkábban lakott területe. Még mindig eléggé délen van ahhoz, hogy hűvös legyen, de talán picit többet süt a Nap. Nekünk legalábbis szerencsénk volt, mert az eső épp aznap vonult el, amikor megérkeztünk és utána szuper időjárás jött.

Február 18-án repültünk Punta Arenas-ból Puerto Montt-ba, majd Balmacedába. Punta Arenas-i vendéglátónk kocsival kivitt a reptérre, ez nagy segítség volt. A repülőút első fele hosszú volt és unalmas, ráadásul nem sokat lehetett látni a tájból a felhők miatt. Azt még talán nem említettem, hogy – bár a drágább légitársasággal utaztunk – egyik gépen se volt filmnézési lehetőség és ez azért egy 3 órás úton eléggé hiányzott. Kivétel volt a Puerto Montt-Balmaceda járat, de ez volt a legrövidebb (kb. fél órás) utunk, nem is értettük, hogyhogy miért pont ezt a járatot szerelték fel a legjobban, amikor ennyi idő alatt semmilyen filmet se lehet befejezni.

Madártávlatból (Balmaceda felé félúton)

Ennél már csak a balmacedai reptér volt a furcsább. Azon túl, hogy az egész épület elférne egy kézilabdapályán és a csomagátvevő rész után nincs semmi, maga a város is nagyjából pár házból és a kifutópályából áll egy óriási, kihalt pusztaság közepén. Nem egészen magyarázza a helyzet a reptér létjogosultságát… Mindenesetre a biztonsági intézkedések szigorúak a csomagokat tekintve, egy drogkereső kutya lépked a kofferekkel teli futószalagon és ellenőrzi a legalitást. Nagyon cuki és vicces látvány!

Négylábú szolgálatban

Bár a csomagjaink rendben megérkeztek, a nagy izgalom még hátra volt. Ugyanis, mint kiderült, ezen a reptéren nem lehet autót bérelni, csak előre és online, mert a bérjárművek nincsenek a helyszínen és egyébként is nagyon kelendőek. Azt hozzá kell tennem, hogy mi próbáltunk foglalni korábban, de a weboldalon minden spanyolul volt és a rendszer nem engedte nekünk a foglalást. Még emailt is írtunk az egyik társaságnak, a választ viszont fordító segítségével se tudtuk értelmezni. Ezért úgy gondoltuk, elég lesz majd a reptéren vesződni a bérléssel. Na, ez tényleg vesződség volt: az autókölcsönzők – melyek pultjai közvetlenül a kijárat mellett vannak – alig beszéltek angolul, a segítőkészségük pedig a bunkó nemtörődömséghez közelített. Mindegyik közölte, hogy nincs szabad autójuk és egyébként se lehet a helyszínen azonnal rendelni egyet. Ezen a ponton kezdtünk kétségbeesni. Tömegközlekedés és Uber híján sehogy máshogy nem volt lehetőség megközelíteni a helyet, ahova tartottunk és az airbnb-s szállásadónk aznap estére várt minket (hivatalosan 4 óra volt még az út hozzá). Megpróbáltuk ismét az online foglalást, de nem jutottunk semmire. Végül az egyik fiatalabb kölcsönzőshöz másodszorra is odamentünk és szinte könyörögtünk, hogy szerezzen nekünk valamit, mert különben itt ragadunk 2 napra a reptéren és teljesen hiába jöttünk. Istennek hála vagy tényleg megesett rajtunk a szíve, mindenesetre keresésbe kezdett a gépén és talált nekünk egy gagyi, de 1 órán belül elérhető Fiat Pandát, ami éppen nemrég lett leadva. A srácnak magának kellett elmennie érte, de megtette és mi nagyon hálásak voltunk. Ezután már nem volt kellemetlen a várakozás, meg lettünk mentve.

Na igen, az autóval minden rendben volt és még pénzben se húzott le minket a kölcsönzős, csak éppen azzal nem számoltunk,  hogy a járművünk nem igazán alkalmas a betonozatlan köves földútra, a csodálatos Carretera Austral Villa Cerro Castillo után következő részére. Az útról tudtuk, hogy ilyen lesz, csak éppen, ha lett volna más választásunk, akkor mi is terepjárót bérelünk, mint mindenki más. Így viszont 30-40 km/h-val tudtunk csak haladni és iszonyú rázós volt az utolsó 2-3 óra. Szó szerint: néha úgy csapódtak fel a kövek, hogy azt hittük, épp most törik el valami az alvázon. Sok port vertünk fel, ezért az ablakot se nyithattuk ki. Az út pedig szörnyű állapotban volt, hatalmas mélyedések és egyenetlenségek tarkították. Borzasztó még visszagondolni is erre az élményre. Ebédről vagy vacsiról szó se lehetett, hiszen ezen a kihalt területen semmi nincs az égvilágon, még benzinkút se. Egy kisboltban végül sikerült zsemlét, joghurtot, teafüvet meg valami horror minőségű sajtot venni, ezekkel éltük túl másnap délutánig.

Mindennek tetejébe 0 térerő volt. Előre lefotóztuk a Google útvonalat és amúgy se volt túl sok elágazás, Puerto Murtáig nem volt problémánk. Viszont nem tudtuk, a falun belül hol a szállás és a szállásadót se értem el. Kb. az út felénél, 2 térerő csíknál volt annyi eszem, hogy írjak neki 1 sms-t, hogy kb. 2 órán belül érkezünk. Annyit válaszolt: OK, keressük majd az éttermet, ott fog várni ránk. Reméltük, hogy az Isten háta mögötti piszlicsáré faluban csak megtalálunk egy éttermet. Este 10 órára sikerült a küldetés, bár pár kört azért kellett fordulni a 20 évvel ezelőtti vidéki Magyarországra emlékeztető minőségű, kátyús utcákon, az étterem (Flor de Murta) pedig már zárva volt, nehéz volt felismerni (valójában csak 1 teljesen átlagos kis házról beszélünk). Sötétség volt mindenhol, már-már feladtuk a reményt, hogy ágyba kerülünk, mire hirtelen felbukkant a csaj. Nagyon megörültünk neki és látszólag ő is, mert egyből puszival és öleléssel indított. Kocsival vezetett el minket a szálláshoz.

A falu túlsó végén, egy különálló kis házban kaptunk helyet. 2 szoba, konyha és fürdő – fűtetlenül. Az egyetlen fűthető helyiség a konyha volt, kályhával. A tisztaság is hagyott kívánnivalót maga után. Azt hiszem a macskás után ez volt a legrosszabb szállásunk, de nem volt mit tenni. Még jó, hogy csak 1 éjszakára foglaltunk. Gyorsan megettük szegényes vacsoránkat, megkíséreltük a fürdést a kétes higiéniájú zuhanyzóban és hüttehálózsákunk védelmében lefeküdtünk a dohos szobában. Reggelre a tűznek nyoma sem maradt, kihűlt a ház és kellemetlen volt a maradás. Normális vízforraló hiányában a gáztűzhelyen fémkancsóban melegítettem teavizet, aztán megreggeliztünk és amennyire lehet, sietősen elhagytuk ezt a rémes helyet. Egyébként a csaj nagyon kedves volt és a nappali fényben a táj romantikus szépségét is láthattuk végre, de ennyi elég is volt Puerto Murta-ból.

A sok viszontagság ellenére bármikor újra igent mondanék erre a kalandra, mert ami ezután következett, arra nincsenek szavak. Megpróbálnám megközelítően leírni azt a gyönyörű tájat, ami Puerto Rio Tranquilo-ban, pontosabban a Lago Gral Carrera-n és környékén fogadja az ide látogatókat, de nem igazán tudnám, hogyan nevezzem meg a türkiz millió árnyalatát, amit itt láttunk és hogyan öntsem szavakba azt az élményt, amikor a ragyogó napsütésben a kristálykék tavon, hósipkás hegyek ölelésében ülsz egy motorcsónakon, miközben kellemes, langyos szél borzolja a hajadat és próbálod csukva tartani a szádat, ami nehezen sikerül, mert annyi sok szépséget látsz. Én semmivel se tudnám összehasonlítani azt, amit láttam, még sose jártam ennyire egyedülálló helyen.

A csónakbérlés egyébként relatíve egyszerű, csak le kell menni a tópartra és tucat turista iroda közül lehet választani. Vannak kajakos utak is, mi azt most inkább kihagytuk. A leghosszabb motorcsónakos túrára iratkoztunk fel, ha jól emlékszem 11-kor indult és délután 1 órára értünk vissza. Érdemes legkésőbb kora délutánig odaérni, mert ekkor a legélénkebbek a víz színei és a Marble Caves is ekkor mutatja a legszebb arcát.

A vezetőnk nem nagyon tudott angolul, de nagyon lelkesen próbálkozott magyarázni nekünk az út során. Sajnos nem sokat értettünk belőle. Azt hiszem, én sem fogok több magyarázatot hozzátenni, egyszerűen csak azt, hogy ezt a helyet mindenképp látni kell!

Fotók és videók lesznek most segítségemre a bemutatásban:

Ez után a csoda után kerestünk egy éttermet a városkában, ettünk egy jót, megtankoltunk (mert Balmacedától délre csak van benzinkút), majd kényelmesen elindultunk vissza Villa Cerro Castillo-ba, ahol még este megszálltunk, mielőtt tovább repültünk volna.

Útközben is sok szép tájat láttunk. Most, hogy szebb lett az idő, több mindent is szemügyre tudtunk venni. Patagóniának ezen része nem olyan zord, mint délebbre, viszont ugyanolyan buja, érintetlen és vad és még ebben a vadságában is vonzó (vagy talán éppen amiatt). Villa Cerro Castillo környékén akár hosszabban is érdemes időzni, gyönyörű hegyek és völgyek találhatóak ott. Romantikus lenne hálózsákkal és sátorral felszerelkezve bejárni ezt a tájat.

1-2 kedvcsináló kép: