Sok évi várakozás után alkalmunk nyílt egy 4 napos hosszú hétvégére ellátogatni Angliába, Harry Potter hazájába. Ez volt az utolsó téli hétvége az évben, azaz eléggé hideg volt (5-7 °C), de szerencsére egy délutánt leszámítva megúsztuk az esőt.

Baselből este indult a gépünk, helyi idő szerint fél 11-kor landoltunk a Gatwick-en. A szállást már jóval előbb lefoglaltuk egy – a reptérhez közeli – hotelben (The Corner House). A shuttle busz percek alatt elvitt minket egy kis házba (ez volt a hotel), ahol rögtön kifizettük a transzfert és a másnapi reggelit. A házinénik nagyon kedvesek voltak: itt tapasztaltuk meg először az extrém angol udvariasságot, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a legegyszerűbb üdvözléseket és kéréseket is barokkos körmondatokban fogalmazzák meg. Mondjuk bevallom, az akcentus okozott némi problémát, hiába tudunk jól angolul, nagyon fülelni kell, ha mindent érteni akarunk.

A szoba és a hozzátartozó kis fürdő tiszta volt, az ágy nagy és kényelmes, szerintem a 25 £/fő Nyugat-Európában teljesen reális ár. Nem számoltunk azzal, hogy Angliában más konnektort használnak, mint Németországban, viszont a házinénik ezt gyorsan orvosolták egy kölcsönzött adapterrel. A hálózati csatlakozó érdekes plusz funkcióval volt ellátva: egy kapcsolóval. Sosem láttam még ilyet, hogy a házi, mindennapos használatra készült konnektort a kábel csatlakoztatása után még be is kell kapcsolni az áramellátáshoz. Gyorsan utána is olvastam, hogy ez biztonsági célokat szolgál és Angliában teljesen megszokott. Leesett az állam, mennyire odafigyelnek a balesetvédelemre...! És ez még csak a kezdet volt.

Másnap reggel elfogyasztottunk egy hamisítatlan angol reggelit. Az összetevőket nagyjából már ismertem, egy újdonság volt: az olajba áztatott pirítós. Az jutott eszembe, hogy talán nem véletlenül van olyan sok duci angol ember... Mindenesetre ízlett az étel, különösen a szószos bab és a bacon. Természetesen a fekete teát is hagyományoknak megfelelően azaz tejjel ittuk.

Nyami

Ezután kivitettük magunkat a shuttle busszal a Gatwickre, ugyanis innen volt a legegyszerűbb bejutni a belvárosba. A vonatjegy megvétele gyorsan ment, a jegykiadó automatákat direkt sem lehet eltéveszteni és kordonok plusz eligazító személyzet segít az utazni vágyóknak. Teljesen hülyebiztos a rendszer és mivel az angol világnyelv, nem is kell semmilyen kiírást lefordítaniuk. A Victoria pályaudvarra készültünk, ami mindössze fél óra utazást jelentett a vonattal, de igencsak borsos áron adták a jegyet (40 £). A belvárosi közlekedés ehhez képest jóval olcsóbb.

Várakozás közben a különböző nemzetiségű és bőrszínű emberek forgatagát vettük szemügyre: eléggé vegyes képet mutatott Anglia. A hűvös idő ellenére sokan rövidnadrágban és nyári cipőben korzóztak, miközben mi a téli kabátunkba burkolóztunk és próbáltunk nem  bezuhanni a sínek közé, amikor egy vagon minden figyelmeztetés nélkül 100-zal elhúzott mellettünk.

A Victorián volt a reunion, az egymást rég nem látott unokatesók nagy találkozása. A rengeteg ember között alig találtuk meg egymást, de amikor sikerült, nagy volt a csodálkozás és az öröm: mennyire másként emlékeztünk a másikra és milyen jó, hogy végre összehoztuk a találkozót.

A csomagjainkat leadtuk a pályaudvar csomagmegőrzőjében, aztán elindultunk londoni körutunkra, melynek állomásai a következők voltak:

Buckingham palota

St. James park

Westminster apátság

Parlament

(Big Ben) [sajnos karbantartás alatt volt, ezért csak csúnya kép van róla]

Westminster-híd

London Eye és a South Bank

Waterloo-híd

A londoni épületek és hidak nem-építész szemmel is remekművek. Nekem különösen a Westminsteri apátság és a Parlament tetszett, bár belülről nem néztük meg őket, kívülről is lehet rájuk bőven szájat tátani. A hidakról szép kilátás nyílt a városra és a rossz idő ellenére is turisták hada sétált a nevezetességek között. A tavasz már megmutatta magát a St. James parkban, ahol egyébként cuki kis mókusok szaladgáltak a fák között és némi elemózsia ellenében hagyták magukat megközelíteni.

Kicsi vagyok, székre állok (azaz jelen esetben padra)

Természetesen a már-már közhelynek számító telefonfülkés kép sem maradhatott ki, útközben mi is megálltunk fotózni. Bár fogalmam sincs miért olyan nagy szám ez az angoloknál… végülis a telefon feltalálója eredetileg brit állampolgár volt, de lehet, hogy semmi köze az egésznek a telefonáláshoz. Mindenesetre a pisiszag gyorsan kiűzött a fülkéből…

 Nincs pénzem, úgyhogy ez egy olyan ingyen telefon lesz, mint a börtönben

A London Eye-ra nem ültünk fel, nem érte volna meg, pláne annak fényében, hogy akkor kezdett el esni az eső, amikor odaértünk plusz a látótávolság is egyre csökkent. Miközben alatta sétáltunk és a körhintákat nézegettük, szakmai szemem kiszúrt egy csodálatos munkavédelmi rendszert, amely egy aggregátor köré volt készítve: az aggregátor alatt egy kármentő volt, két tűzoltókészülék „just in case” és egy Spill Kit, amit mi is használunk a cégnél kiömlés esetére. Ezt látva kezdett az az érzésem lenni, hogy Anglia „találta fel” a munkavédelmet. Ezekbe a biztonsági intézkedésekbe bele se lehet kötni…! Példaértékű.

Safety first, right?

A délután további részét a Towerben töltöttük. Az idő még rosszabbra fordult, szakadt az eső és fújt a szél, ez a program jó ötletnek tűnt. A Tower belső termeiben történelmi és háborús kiállításokat illetve koronaékszereket lehet megtekinteni. A 27 £-os belépő elsőre talán soknak tűnik, de az élmény miatt, amit a hely nyújt, abszolút megéri. A sok sorbanállás ellenére mindent megnéztünk és egészen zárásig maradtunk. Itt láttam először közelről egyet a híres királyi őrség tagjai közül. Vicces volt, hogy miközben ő lent állt a kapuban szolgálatban, a társai bent melegedtek és viháncolva figyelték a tömeget.

Kukucs!

Zárásképpen sétáltunk egyet a Temze partján és megcsodáltuk a Tower-hidat, amit azonnal kedvencemmé nyilvánítottam. Szerencsénk volt, éppen jött egy hajó, így végignézhettük, amint felnyitják a híd alsó részét: jó kis akció volt!

Ha valami különlegesre vágysz: Tower Bridge

Ázott egerekként felültünk a DLR-re (ami kb. a helyi HÉV) és a vezető nélküli jármű első sorából figyeltük, ahogy átzötyögünk London üzleti negyedén.

Szállásunk a Venture Hostel-ben volt. A 9 személyes szoba „elfoglalása” után kényelmesen elhelyezkedtünk a bárban és az este további részét száradással, lazítással és sörözéssel töltöttük.