Furcsa módon a Kanári-szigeteknek semmi köze a kanári madarakhoz. A név a kutya latin nevéből származik: a rómaiak adták a szigeteknek ezt a nevet az ott élő sok kutya miatt. Ma már nincs ott olyan sok kutya és ezt tapasztalatból van szerencsém elmesélni. Tavaly októberben ugyanis Gran Canaria-n jártunk.

Ezúttal nem Norbi, hanem Kati barátnőm tartott velem az utazásra. Szerencsétlen módon éppen az utazásunk előtt 2 héttel ment csődbe a Neckermann, ahol az utat foglaltuk. 2 heti idegeskedés, levelezés, telefonálgatás és szervezkedés után úgy sikerült elutaznunk, hogy megszerveztük magunknak a teljes nyaralást önerőből. Lefoglaltunk egy szobát ugyanabban a hotelben, ahova a Neckermann is foglalt, de mivel a Corallium Beach hallott a csődről és félt, hogy nem lesz kiegyenlítve a számla, törölték a foglalást. Az viszont nem jelentett problémát, hogy külön foglalást regisztráljanak nekünk egy 3 nappal későbbi dátumra.

A repülő egy kicsit nehezebb ügy volt. Az Austrian Airlines-szal utaztunk volna Bécsből, de ők is törölték a Neckermann-os foglalásokat és sajnos nem is volt már több üres hely a gépen. Mondjuk azt nem sikerült megértenünk, hogy miért nem adják el nekünk a jegyet, ha már azok úgyis nekünk lettek félretéve, ez egy örök rejtély marad. Bécs helyett Budapestről utaztunk, ráadásul a fapados Ryanair-rel, ráadásul 3 nappal később. Na de azért örültünk, hogy legalább összejött. Annak meg még jobban, hogy a Neckermann-tól visszakaptuk a teljes összeget és pozitívan jöttünk ki a dologból.

Gran Canaria – meglepő tény – csak a 3. legnagyobb Kanári-sziget (Tenerife az 1., Fuerteventura a 2.). 200 km-es távolságra fekszik Afrika nyugati partjaitól, a repülőről lehet is látni a fekete kontinenst. A ViaSale utazási iroda idegenvezetője szerint itt mindig jó idő van, sőt a sziget északi részén állítólag egy évben 360 napon süt a Nap. Amikor mi voltunk, rekkenő nyári hőség és többnyire erős napsütés jellemezte az időjárást. Este is csak picit hűlt le a levegő, nyári ruhában simán lehetett sétálni. Az óceán hőmérséklete tökéletes volt (kb. 22-23 °C). Szerencsére megúsztuk a kalimát, az Afrika felől érkező homokvihar jellegű szelet is. Néha befelhősödött az ég, de akkor sem volt hűvös.

Ez egy tipikus láblógatós, napágyon fekvős, koktélt iszogatós nyaralás volt, amelynek során jókat ettünk, úsztunk és pihentünk. Egyszerűen élveztük a sütkérezést a Napon.

A hotel elméletileg 3 csillagos volt, de akár 4-nek is elment volna. Se a tisztaságra, se a szolgáltatásokra, se a szobára nem lehetett panaszunk. A bárban nagy választék volt alkoholos és alkoholmentes koktélokból, sőt meleg ételt is szolgáltak fel a vendégeknek. A reggeli és a vacsora 5 csillagos minőségű volt.

Néhány életkép:

A ViaSale szervezett utakat is ajánlott a nyaralók számára. Mi is befizettünk egy buszos sziget-túrára és nagyon jól tettük, nagyon megérte. Amellett, hogy rengeteg információt megtudtunk a helyi közösségről, az életstílusukról és a szokásaikról, láthattuk a sziget kevésbé látogatott részeit plusz megkóstolhattuk a kanári étel- és italkülönlegességeket is.

Az első megálló a Degollada de las Yeguas kilátópont volt, ahol elsőként betekinthettünk a kopár kanyonba.

Sziklák amerre a szem ellát

Az ezer pálma völgyét és a tevefarmot sajnos csak a busz ablakából láttuk, biztos érdemes egyébként ezeket külön is meglátogatni. Érdekes volt a száraz földek és az azokat növényzettel megtörő zöld foltok kettőssége. Egy helyi étteremben megkóstoltam a kaktusz gyümölcséből facsart levet. Finom volt, kár, hogy nem termelnek exportra. Ugyanitt volt egy aloe verát reklámozó bemutató is: mint kiderült, a kanáriak számára ez a mindenható, mindenre jó, mindent gyógyító csodanövény.

A busz felvitt minket a Pico de las Nieves-re, Gran Canaria legmagasabb pontjára (1950 m). Útközben megcsodáltuk a különös sziklaformációkat a hegyoldalakon.

Háttérben Tenerife és a Teide (bakancslista!)

Marsi jellegű sziklakreációk

A következő megálló a sziget földrajzi központja volt: Cruz de Tejeda. A helyi piacon kóstolót kaptunk különböző sajtokból (kecske- és birka), kanári szószokból (nekem a mandulás mojo lett a kedvencem), kaktuszlekvárból, kanári édességekből (pl. cukrozott mandula), valamint különböző helyi italokból (mézesrum, banánlikőr). Minden nagyon ízlett, így hát be is vásároltam sajtból, mojo-ból és lekvárokból.

A sziget-túra egy 3 fogásos ebédet is tartalmazott. Lehetett választani húsleves és saláta, rántott vagy grillezett tőkehal és rántott csirke közül. Köretként sült krumplit és kanári krumplit szolgáltak fel: utóbbi úgy készül, hogy a krumplit tengeri sós vízben főzik meg, emiatt erősen sós lesz és ezt mártogatják bele mojo-ba (ami gyakorlatilag a helyi pesto). A desszert pedig kanári süti volt (csokis piskóta tejszínes habbal, gyümölcskocsonyával). Itt is finom volt minden, ráadásul meglepődtem, mert a magyar csoport nagy része a hal mellett döntött, ami – valljuk be – eléggé különös egy ennyire nem „halas” nemzettől.

A halkészítés magasiskolája

Firgas városa volt a következő állomás. Itt gyakorlatilag „kiraktak” minket sétálni: egy rövid szabad programként. A városka „központjában” a járások címereivel díszített padokon és a Kanári-szigetek legjellemzőbb tájegységeit reprezentáló óriás maketteken kívül helyes kis szökőkutakat és növénykreációkat láttunk.

Kilátás az óceánra

A sziget domborzati modellje és címere

„Padrajz”

Utolsó programként a Teror-ban található Parfümök Házába látogattunk. Ez egy 200 éves családi manufaktúra, ahol a mai napig parfümkészítéssel foglalkoznak. Itt tudtam meg, hogy mi a különbség az eau de toilette és az eau de parfüm között (míg az első csak 1-2 óráig érezteti hatását, addig az utóbbi egy egész napon keresztül illatozik). A bemutató végén „megillatolhattuk” a különféle parfümöket. Én vettem is egy üveggel a trópusi gyümölcskeverékből készült illatból.

A teror-i templom az óriás araukária fenyővel

A parfümök titkos élete

Összességében véve nagyon érdekesnek találtam a kirándulást és mindenkinek merem ajánlani. Bár nem vagyok az utazási irodák híve és a Neckermann-os tapasztalat után azt hiszem nem is fogok gyakran náluk foglalni utazást, de az egy abszolút mellettük szóló érv, hogy egy kompetens idegenvezetőtől sokkal több mindent megtudhatunk és sokkal több exotikus dolgot kipróbálhatunk, amit nem biztos, hogy meg tudnánk magunktól szervezni.

Még egy kihagyhatatlan programot ajánlanék Gran Canarián: ez pedig nem más, mint egy látogatás a homokdűnékhez. A hotelekből busszal is megközelíthető óceánparti sétány mindenképp megér egy kiruccanást, a dűnék pedig gyönyörűek a kékséggel a háttérben és a lemenő Nap fényében is.