Koppenhágai utazásunk ötlete onnan adódott, hogy olvastam egy cikket a Lonely Planet-en „A 10 legjobb úti cél télen Európában” címmel (Link), majd gyorsan meg is néztem a Zürich-ből induló repülőjáratokat és igen kedvező árakat találtam december közepére. Extra szabadságot nem akartunk kivenni, ezért csak hétvégére ugrottunk el Dánia fővárosába (szerencsére a Swiss Air péntek este és vasárnap este is indít repülőket → lett majdnem 2 egész napunk a városnézésre).

Időjárás tekintetében nem volt szerencsénk: szinte végig eső és szél kísérte utunkat, csak vasárnap délután sütött ki pár órára a Nap. Így nem volt annyira kellemes sétálni, de mi kihoztuk belőle a maximumot.

A szállásunkat Airbnb-n találtam: közel volt a reptérhez, a metróhoz és még reggelit is kaptunk. A nő – akié amúgy a ház – nem volt otthon, de megbízta a bátyját, aki kedvesen elbeszélgetett velünk és még tippeket is adott, mit érdemes megnézni és mit nem. A kis hableány szobrát végül az ő tanácsát követve hagytuk ki a programból és nem is hiányzott.

Szombat délelőtt közös esernyőnket szorongatva nekivágtunk a város felfedezésének. Egy szép templommal kezdtünk, amit szállásadónk javasolt. A rossz idő miatt nem tudtunk felmenni a tetejébe, a lenti részben pedig épp mise volt, ezért sajnos csak kívülről csodálhattuk meg. A közelben volt Christiania, Koppenhága hippi negyede: ez a városrész arról híres, hogy legálisan lehet kannabiszt vásárolni. Tettünk itt egy kört, megnéztük a falakra festett műalkotásokat, a különös szobrokat és a fűárusokat. Állítólag azért engedélyezik még ezt a tevékenységet, mert vonzza a turistákat. Viszont tilos fényképet készíteni róluk, félnek a rendőrségtől.

A falfestmények szerencsére még nincsenek tiltólistán:

A következő állomás Nyhavn kikötője volt: itt kaptunk egy kis ízelítőt a karácsonyi vásárok hangulatából és kipróbáltuk a gløgg-ot, a helyi forralt bort, ami annyiban különbözik az általunk ismert változattól, hogy tesznek az italba mandulát és mazsolát, amit a végén meg lehet eszegetni. A városban sétálgatva egyébként úton-útfélen karácsonyi vásárokba botlik az ember. Jó alkalom ez egy gyors street food elfogyasztására és borozgatásra.

Nyhavn színes házacskái igazán feldobják a borongós időtől szürke várost

Nyüzsgő belváros vásári bódékkal, a háttérben pedig egy Jégvarázs témában feldíszített hotellel

A világító szarvasokat nagyon szeretem

A városháza

Andersen, a híres meseíró szobra

A vásárokban kínált ételeket és édességeket elnézegetve megállapítottuk, hogy Dániának nem sok helyi specialitása van, legalábbis nem olyasmik, amikkel Európán belül máshol nem találkoztunk volna még. Épp ezért olyan éttermet kerestünk az ebédhez, ahol vannak tipikus dán ételek. A délutánt úgyis a Tivoli Garden-ben töltöttük, ott választottunk éttermet is. A Restaurant Paafuglen csak 4-es értékelést kapott a Google-n, de nem álltak kígyózó sorok előtte és végül nem csalódtunk benne.

Érdemes kipróbálni a vegyestálat (benne a dánok karácsonyi malacsültjével {Flæskesteg})

A Tivoli Garden tulajdonképpen egy vidámpark, ami télen karácsonyi vásár szerepébe bújik. Itt minden hozzájárul ahhoz, hogy téli csodavilágban érezhesd magad. A kidíszített fák, a műhóval borított fenyők, a színes égők és a fénypompába öltöztetett palota közelebb hozza a karácsony hangulatát: tökéletes készülődés a szeretet ünnepére. Természetesen aki igazi hóra vágyik, annak nem Dánia a megfelelő úti cél.

Kedvcsináló:

A Tivoliban rengeteg ember megfordul, családoknak is kiváló program. Ajánlatos délelőtt vagy dél körül menni, mert késő délutántól az emberek már egymás sarkát tapossák. Sötétedéskor tehát mi is kereket oldottunk és elmentünk forró csokizni. Találtunk egy nagyon jó helyet a belvárosban, az a neve, hogy Hotel Chocolat (Link): ez csokibolt és forró csokizó / kávézó egyben, a Guinness rekordok múzeumával szemben. Egyébként egy nagy-britanniai kávéházlánc része.

Nem akartuk még befejezni a napot, ezért a Google-t nyüstöltük esti programokért. A diszkózásból már kinőttünk, maradt tehát a mozi. Dánia annyira nemzetközi, hogy sok filmet angol nyelven vetítenek és szerencsére találtunk is egy helyet, ahol volt valami érdekes és volt szabad hely is. Telefonon foglaltuk le a jegyeket, szintén angolul (na is ez egy elképesztően pozitív tapasztalat volt; nem kell dánul tudni ahhoz, hogy elintézhessük a dolgainkat).

Mivel volt még 1,5 óránk a filmkezdésig, kerestünk a közelben egy kis bárt. Az, amit kinéztünk, már nem volt ott, de volt valami helyén, aminek a bejárata egy lakóház ajtajához hasonlított, úgyhogy először nem is voltunk biztosak benne, vezet-e egyáltalán valahova. Végül ez is egy kocsma volt, furcsa halálfejes design-nal meg csontvázak szexpozitúráival a WC falán. Azt hiszem, ha választanunk kellett volna, biztos nem ide jövünk, de a koktélok elég jók voltak és még 1-1 pohár vizet is kaptunk az italok mellé, szóval igazán nem panaszkodhattunk.

A mozi egy helyes kis művész mozi, Vester Vov Vov-nak hívják. Popcorn nincs, cserébe viszont nagyon meghitt. A Házassági történet c. filmet néztük meg, angol nyelven, dán felirattal, amiben az a vicces, hogy akarva-akaratlanul is olvastuk a feliratot, hátha értjük (pedig nem értettük). Így azért kicsit lefárasztott minket a dolog, de maga a film érdekes és tanulságos volt. A késő esti hazajutással nem volt gond, szerencsére sokáig jár a metró. A metrómegállótól aztán gyorsan hazafújt minket a szél.

A 2. napot nem a városban töltöttük. Szintén egy blogban olvastam, hogy érdemes megnézni Dániában a vidéki kastélyokat. Nos, ebben a tippben sem csalódtam.

Két kastélyt is megpróbáltunk belesűríteni egy napba: a Frederiksborg-i és Kronborg-i kastélyt.

A Frederiksborg-i kastély Hillerød városka mellett fekszik, kb. 1 órányi vonatútra Koppenhágától. A Skandinávia legnagyobb reneszánsz kastélyaként számon tartott építmény a Nemzeti Történelmi Múzeum-nak is helyet ad. Érkezésünkkor eléggé cudar idő kerekedett, ezért a múzeum megtekintése megváltás és egyben tökéletes program volt, amit amúgy jó időben sem ajánlott kihagyni.

Az egyetlen esernyőnk itt adta fel a harcot

A kastély templomában ráadásul énekpróba folyt egy hangversenyre, aminek mi is tanúi lehettünk. A terem önmagában is gyönyörű, de így még nagyobb élmény volt a körbejárása.

Hallgassátok:

Azért tetszett nekem ez a kastély, mert a belső térben sok fa került felhasználásra, emiatt otthonosabbnak tűnt, mint azok, amelyekben eddig jártam. A bútorok is egészen szimpatikusak voltak, néhány baldachinos ágy olyan kényelmesnek nézett ki, hogy szívesen ki is próbáltam volna. Kívülről is nagyon egzotikus és csinos az épület.

Óriási mázli, hogy amikor végeztünk a múzeummal, elállt az eső és kellemes sétát tehettünk a kastélyparkban. Tavasszal valószínűleg még szebb a kert, de azért így sem lehetett panaszunk.

Kis labirintus

A Kronborg kastély Helsingørban található, közvetlenül a Dániát Svédországtól elválasztó tengerszoros partján. Ezt a kastélyt csak kívülről jártuk körbe, mert elég későn értünk oda és már lemenőben volt a Nap (ami nem csoda, télen ugyanis délután 4 körül sötétedik). Kegyes volt hozzánk az időjárás, még a naplementét is láthattuk.

A Kronborg kastély – azonkívül, hogy elbűvölő – legendás is: az 1500-as években a hajósok nem mertek elhajózni a kastély mellett a szorosban anélkül, hogy illetményt fizettek volna a királynak. A király ebből a pénzből tette pompázatossá a helyet, melynek akkoriban mindenki a csodájára járt. Egy sajnálatos tűzeset után eltűnt az élet a kastélyból és az azt követő 300 évben már csak a dán hadsereg használta. Ma pedig a látogatóké a terep.

A híres félelmet keltő ágyúk

Norbi nyugodt beletörődéssel várja a közeledő esőfelhőket

Az újabb eső elől aztán elmenekültünk, visszautaztunk a szállásra felszedni a csomagjainkat és megcéloztuk a repteret. Hazatérés előtt persze még megtöltöttük a hátizsákot dán teasütivel, aztán búcsút mondtunk az esőfelhőknek és a hajunkba tépő szélnek. Farvel!