Finnország legmagasabb pontja, a Haltitunturi 1325 m magas, tehát még Magyarországot is lekörözi ebben, ami – valljuk be – nem túl nehéz, viszont eléggé gyászos a magyarokra nézve. Kiváltképp, ha az ember szeret túrázni. Mindenesetre nincs jogom lebecsülni a kisebb hegyeket, hiszen képes vagyok bárhol eltévedni, ezért az alacsonyabb magaslatok is tartogatnak kalandot számomra.

A lappföldi látogatásunk alkalmával 2-szer volt szerencsénk napos időhöz. Az egyik ilyen napon elautóztunk* a Pyhä-Luosto Nemzeti Parkba, hogy meghódítsuk a park 514 m magas csúcsát. Ezt egyébként sílifttel is meg lehet tenni, de mi mozogni akartunk, tehát a hótalpat választottuk. A látogatói központban lehet sít vagy hótalpat bérelni, plusz van egy kellemes éttermük is, ahol később elfogyasztottuk jól megérdemelt forró csokinkat.

* Egy kis ízelítő az utazásból:

Maga a szintkülönbség nem volt kihívás, de a turistautat többször is eltévesztettük és a mély hóban küzdöttünk a továbbjutásért. A másnapi jutalom egy jó kis izomláz volt. A csúcson iszonyú szél fújt, ha nem lett volna rajtam pehelykabát, biztos, hogy kockásra fagytam volna. Cserébe sugár formában érkező D-vitamin és tiszta levegő várt minket fent, plusz két svájci, akik megkérdezték, honnan jövünk, mire mi mondtuk, hogy Magyarországról, de valójában Svájcban élünk és erre megjegyezték, hogy hát igen, csak a svájciak képesek ilyen időben túrázni menni. Valóban nem volt senki más rajtunk kívül a csúcson. Mi sem maradtunk sokáig, mert nem volt kellemes, ahogy a szél tépett az arcunkba. Az erdős részen a szél már szerencsére nem fújt és én nagyon élveztem a havas fenyők közti sétát.

Itt még a nyomban jártunk

Meseerdő

A „csúcsojjektum”

Ha tehetném, zsebre tenném

Jutifalat

Az utolsó Rovaniemiben töltött délelőttünkön is gyönyörűen sütött a Nap. A szállás elhagyása után még sétáltunk egyet a városban. Megnéztük a jellegzetes Jätkänkynttilä-hidat és a fagyott, hóval borított folyót, ami nyáron biztosan szép látvány. Ez egy olyan hely, ahova szívesen visszatérünk még. Végülis nem sok olyan várost ismerek, ahol sífutóléccel is lehet közlekedni télen.

Viszlát Rovaniemi!