A városból kiszabadulva kezdett első ízben megtetszeni az ország. Vidéken nincs zsúfoltság, buja a növényzet, mindenfelé banán- és pálmafák szegélyezik az utat, szép házakat lehet látni és jobb a levegő is.

Két vízesést néztünk meg, a Curug Benowo-t és a Curug Lawe-t. A curug egyébként vízesést jelent, de csak Jáván, a többi szigeten más nevet használnak. Ezért hiába örülsz, ha végre megtanulsz egy szót, mert lehet, hogy egy másik helyen már nem ismerik, Indonéziában ugyanis kb. 700 különböző nyelvjárás van. A „közös nyelv” a bahasa indonéz, David esküdözött, hogy könnyű megtanulni, nincsen pl. jelen meg múlt idő, mindent megoldanak időhatározókkal, mindenesetre nekem már az angol és német mellé egy kicsit túlzás lenne. A vízesések szépek voltak, David sem látta még őket és bár a túra egy kicsit sok volt neki, azért elkísért minket.

#curuglawe

Nagy meglepetés volt számomra, hogy az erdőben nem voltak rovarok és más állatok (vagy jól elrejtőztek) és a növényzet sem volt az az extrém, áthatolhatatlan ősrengeteg, ami a tipikus dzsungelről a fejünkben él. A páratartalom kicsit magasabb volt, mint a városban, ennek megfelelően pedig felhős az ég, de még mindig kellemes a hőmérséklet.

Java Rain Forest

Kis táblák figyelmeztettek rá, hogy ezen a helyen tilos a szex, úgy tűnik ez a semarangi fiatalok romantikus Mekkája, biztos volt már rá példa és a felháborodott falulakók fellázadtak :) Egyébként ebben a vallásban házasság előtt amúgy sem szabad a fiúknak-lányoknak „összetenni” amije van, így elég fiatal korban már házasodnak. Vagy csak a rövidebb várható élettartam miatt? Ezt nem tudom biztosan.

A városba visszatérve még ellátogattunk a Sam Poo Kong kínai templomba, amelyet egy Zheng He nevű pasas alapított és most muszlim és buddhista vallásúak ill. kínai és japán etnikumok osztoznak rajta. Nem egy nagy durranás, ráadásul bizonyos részek látogatásáért a belépőn felül külön fizetni kell, ezért azokat inkább csak kívülről néztük meg, aztán ettünk egy fagyit és megpihentünk egy padon néhány patkány társaságában...

Részlet a Sam Poo Kong templomkertből (háttérben az alapító szobra)

Sötétedés után még sétáltunk egyet a legjobb városrészben, a Simpang Limában, ahol kivilágított állatos hintókkal is lehet menni egy kört. Ezt mi most kihagytuk, cserébe viszont átélhettük a téren piknikező fiatalok életérzését, adtunk aprót egy csövesnek és megcsodáltuk a levegőben szálló pörgő-forgó fényes játékmicsodák kavalkádját. Ez volt az utolsó esténk Észak-Jáván.

A csodás Simpang Lima-i hintók