Az éjszaka a hostelben jól telt. Szerencsére csak néha zavarta meg az álmomat az emeletes ágy rázkódása. Nem tudom, hogy a pasas, aki fölöttem aludt, mit csinálhatott, de jó alvó vagyok, így mindig gyorsan vissza tudtam aludni.

Egyébként még annyit a hostelről, hogy kedves volt a személyzet, tisztaság uralkodott mindenhol és az ágyat is kényelmesnek találtam. Ennyi pénzért nem várhat sokkal többet az ember. Cserébe el kell tűrnie, hogy sok idegennel alszik együtt. Volt pl. egy fekete pasas, aki folyamatosan magában beszélt, a bárban, a társalgóban, lehet, hogy még a szobában is. Mindenesetre a pultos csaj nem penderítette ki, akkor még, mikor ott voltunk. A később történtekről persze nem tudunk semmit.

A hostelben reggelit is lehetett kérni, volt pirítós, felvágott, sajt, lekvár és joghurt, tízórai gyanánt pedig még egy-egy almát is elvihettünk.

Az időjárás kedvező volt, ezért ellátogattunk Greenwich-be. Tettünk egy nagy sétát a csillagvizsgálóig és a 0. hosszúsági körig, majd tovább a közeli parkba. Szép volt a kilátás fentről, elég nagy része látszott a városnak. A 0. hosszúsági kört jelképező földbe vájt vonalnál csináltunk kötelező „egyszerre állok mindkét féltekén” fotókat, aztán következett az obszervatórium. A múzeumot ezúttal kihagytuk, csak az épület egy részét  néztük meg a kiállított régi távcsövekkel és órákkal. A sétát a mókusos parkban folytattuk (nem tudom pontosan, talán Greenwich Park a neve). Ennyi mókust még sosem láttam egy helyen, itt aztán hemzsegtek a kis állatkák, várva, hogy a turisták mogyoróval kínálják őket. Néha még a lábunkra is felszaladtak kaja reményében. Sajnos nem volt nálunk semmi, viszont nagyon élveztük a mókusparádét, ahogy ide-oda szaladgáltak a kis barna tollseprűre emlékeztető farkukat felfelé tartva. Tavaszkezdet lévén a virágok nyílásának is szemtanúi lehettünk.

Greenwich

A 0. hosszúsági kör (vagy vonal? attól függ, milyen alakú a Föld)

Obszervatórium

Mint a mókus fenn a fán…

Virágom, virágom

A park melletti nyilvános WC-ben volt részem a következő „safety” témához kapcsolódó meglepetésben: a bejárat mellé ki volt téve egy tábla, hogy „Vigyázat, azbeszt!” Gondolom az épület elemei még tartalmazhattak ebből az egészségkárosító anyagból és nem volt alkalmuk eltávolítani, de legalább kiírták, tájékoztatva a WC-zni vágyókat ill. még inkább azokat, akik hosszabb ideig tartózkodnak bent, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat. Briliáns!

A következő állomás a Nemzeti Tengerészeti Múzeum volt, ami meglepő módon ingyenesen látogatható. Sok érdekes hajómodell és harcászati eszköz van itt kiállítva. Nekem legjobban az a rész tetszett, ahol videón végig lehetett követni egy tengeri csata történetét. Miután mindent alaposan megnéztünk és már indultunk volna ebédelni, történt egy kis közjáték. A kijárathoz érve észrevettem, hogy eltűnt a fülmelegítőm. Mint az őrült körbementem újra az összes termen, de nem találtam meg. Utolsó mentőöv volt a „talált tárgyak osztálya”, azaz az információs pult a bejáratnál és csodák csodája, ott volt a fülmelegítő. Hát nagyon örültem neki, mert szíven talál, ha elhagyok valamit és egyébként meg megfagytam volna nélküle…!

Ilyen nagy hajómodellek is láthatóak a múzeumban

A nagy ijedségre gyorsan kellett enni valamit, ezért elmentünk egy közeli hamburgerezőbe. Nagyon jó hangulatú kis étterem volt, régi fa székekkel és asztalokkal, már csak az emeleten találtunk helyet, annyira sokan ettek éppen ott. A hamburgerhez jó nagy adag sült krumpli és hagymakarikák is jártak, nem is bírtam megenni mindent.

Mivel a bőröndjeinket még a hostelben hagytuk, vissza kellett menni értük. Hogy ne zavarjanak a városnézés további részében, letettük őket a Victorián a csomagmegőrzőben.

Természetesen nem hagyhattam el Londont a Harry Potter egyik ikonikus helyszínének, a King’s Cross pályaudvarnak a meglátogatása nélkül. Ehhez a témához két kulisszatitkot szeretnék megosztani: az egyik (amit a helyszínen fedeztem fel), hogy valószínűleg nem ott forgatták a filmet, mert a filmben egy oszlopon jutottak át a szereplők a varázslóvilágba, a valódi pályaudvaron viszont nincs semmi a 9-es és a 10-es vágány között. Helyette van oldalt egy félig a falba süllyesztett táskaszállító kuli, amivel 10 £-ért lehet fényképezkedni.

Memento a titkos átjáróról a varázsvilágba

Ezt az egyértelműen turista-pénzhajszoló mulatságot kihagytam, vettem viszont a Harry Potter-shopban egy Hedvig-es kulcstartót és egy griffendéles nyakéket. A bolthoz sorba kellett állni és bent is iszonyú nagy tömeg volt, ezért aki be akar jutni, annak egy félórás várakozási időt mindenképpen ajánlott betervezni. A Harry Potter-élmény mű-jellegét szerencsére kárpótolta a tény, hogy végülis mégiscsak azon a helyen jártam, amely J. K. Rowling-ot annyira inspirálta és – kulisszatitok 2 – a szülei egy King’s Cross-ra tartó vonaton ismerkedtek meg és ennél eredetibb kapcsolódási pontot keresve sem találhat az ember.

Ez egyébként egy gyönyörű pályaudvar (1852-ben nyílt meg)

Miután a többiek türelmesen megvárták, amíg kicsodáltam magam, felültünk egy double decker buszra. Érdemes ebből a szemszögből is megnézni a belvárost. Nagyon különös érzés volt fent ülni és nézni, hogy lavíroz ez az óriási busz az emberek és autók között. Megállapítottuk, hogy – bár nekünk ez a nagy szám – Londonban gyakorlatilag túlnyomórészt ilyen buszok közlekednek és az emelet nélküliek számítanak kuriózumnak.

Az Oxford Street-en leszálltunk és sétáltunk néhány utcányit a bevásárlóközpontok tengerében. Rengeteg ember nyüzsgött a kirakatok előtt. Az összes híresebb középkategóriás márka képviselteti itt magát és persze van pár üzlet a vastag pénztárcájú vásárlóknak is. Mi csak kívülről néztük meg a boltokat, egyet kivéve: van egy nagy szuvenír shop, ahol mindenféle (de tényleg mindenféle) tárgyat lehet kapni, angliai színekben, mintázattal, felirattal stb. Ezen kívül útba ejtettük a Picadilly Circus-t, a brit „Times Square”-t a hatalmas reklámfelületekkel.

Az Íjász-szobor a Picadilly-n

Útközben láttam egy – tessék megkapaszkodni – mentős biciklit (!). Valószínűleg ez csak azokat hozza lázba, akik szintén EHS-esként dolgoznak, de ezt akkor is muszáj megemlítenem, mert ilyet még nem láttam sehol a világon! Vajon mi kell ahhoz, hogy bringára pattanj egy balesetnél? Én biztos mindenképp kérnék sport-pótlékot, attól függően, milyen gyorsan kell kiérni a sérültekhez. Mindenesetre leesett az állam, rögtön el is küldtem a képet a kollégáimnak, hátha be akarnak nálunk szerezni egyet.

Paramedic bike

Ezután elsétáltunk a Trafalgar Square-re, a szökőkutakkal és emlékművekkel teli térre, amely Nelson admirális győztes csatáinak állít emléket. Ennek megfelelően nem hiányozhattak a győzelmet jelképező bronzoroszlánok meg az admirális életnagyságú szobra.

Trafalgar Square és mi

Itt ért véget a 2. és egyben utolsó londoni napunk. A Victorián felvettük a csomagjainkat és átmentünk a buszállomásra, hogy eljussunk utazásunk következő állomására, Bristolba.