A finnországi utunk már több, mint 3 hónapja volt és még adós vagyok annak a leírásával is, de most még friss az élmény az Azori-szigetekkel kapcsolatban, ezért előbb ez következik.

Azóta egy másik fontos esemény is történt az életünkben (kb. 2 héttel ezelőtt), mégpedig az esküvő, amiről szintén szeretnék majd írni. Pontosan ehhez kapcsolódik a nászút témája és ezzel vissza is értünk az Azori-szigetekhez, a „mézeshét” helyszínéhez.

Őszintén szólva először kevésnek tartottam az egy hetet ennek a csodálatos úticélnak a felfedezésére, de az az igazság, hogy ennél több nem is kell. Mondjuk a 9 sziget közül mi csak kettőn voltunk, így valószínűleg nem én vagyok a legjobb tanácsadó ebben a kérdésben.

Sok szépet és jót hallottam már az Azori-szigetekről: a legnagyobb előnye, hogy Európához (azon belül Portugáliához) tartozik és ennek megfelelő a higiéniai színvonal. A házak – bár kicsik és sűrűn egymás mellé vannak építve – jó állapotban vannak, nem beszélve az útviszonyokról (Magyarország fényévekkel van elmaradva ezen a téren). Mindenki kiválóan beszéli és érti is az angolt, portugálul csak akkor kell tudnunk, ha pl. gyógyszertárba megyünk, egyébként turistaként el lehet boldogulni nélküle. Ez az atlanti-óceáni szigetcsoport vulkanológiai szempontból is nagyon izgalmas és melegen ajánlom azoknak, akik szeretnek kirándulni, túrázni illetve nagyon hideg vízben búvárkodni. A parton heverészős-láblógatós utazást kedvelőknek ez nem fog tetszeni, hiszen az időjárás még nyáron is legfeljebb kellemesen melegnek mondható és szinte mindennapos az esőzés. A hét napból, amit ott töltöttünk, 3 volt igazán nyárias és árnyékban még akkor is kellett a pulcsi.

Zürichből először Lisszabonba, majd Sao Miguel-re repültünk. A légitársasággal (TAP) elégedett voltam, bár sokan panaszkodnak késésekre, nekünk szerencsénk volt (max. „csak” 1-1 órát késtek a gépek, de olyan sztorikat is hallottam, hogy valakinek a reptéren kellett éjszakáznia késés miatt). Enni és inni is adnak, ami a British Airways után igazi meglepetés volt. Zürich-hez képest 2 óra az időeltolódás, ez az odaúton kapóra jött, visszafelé már kevésbé volt jó.

Sao Miguel-t – a többi kis szigethez hasonlóan – a kőzetlemezek mozgása során feltörő vulkáni anyag alakította ki. 4 nagy vulkán volt aktív a szigeten, ezen kívül több mint 200 kisebb vulkáni kúp található a déli part közelében. Az uralkodó kőzet a bazalt, de ne olyannak képzeljük el, mint amilyen Magyarországon pl. a Badacsonyban, annál sokkal lazább, pórusos szerkezetű. A vulkánok sajnos már kialudtak, krátereiket tavak töltik ki. A forró pont vulkanizmus azonban még most is zajlik: az utóműködés kézzel fogható (illetve a magas hőmérséklet miatt inkább szemmel látható) jelei a melegforrások és a kénes kigőzölgések.

A reptéren egy makett látható a szigetről

Azori bazalt

A legszebb látnivalók így az egykori vulkáni tevékenységből megmaradt kráterek, krátertavak és lávabarlangok, illetve a föld mélyéből a mai napig feltörő gőzök és termálvizek.

Nászutunk alkalmából egy 4 csillagos hotelt választottunk (reggelivel és vacsorával), de az airbnb-zés is abszolút működik, ha valaki spórolni szeretne a szálláson. A Caloura Hotel Ponta Delgada-tól kb. 20 km-re keletre, közvetlenül az óceán partján helyezkedik el. Gyönyörű kilátásunk volt a szobából a medencére és a nyílt vízre. Ezenkívül van szauna, teniszpálya és koktél bár is a hotelben, nagyon tiszták és szépek a szobák. Bérautót is oda rendeltünk, kb. 25-30 €/nap a bérlés ára, ami egy európai átlagnak felel meg. Busz is jár a szigeten, de állítólag ritkán és nehéz a szállástól bizonyos helyekre eljutni, emiatt a bérautó szinte kötelező, ha szeretne kimozdulni az ember. Másik lehetőség a bicikli, de akkor minimum 2 hét kell a szigetre.

Igazi sea view (a kis kaktusz az erkélyhez tartozik)

A hall is nagyon hangulatos

Mit érdemes megnézni? Nos, az örök dilemma, ami engem és biztos másokat is foglalkoztat: turistalátványosságok vs. tömeg-mentes helyek? Manapság már elég nehéz olyan célpontot találni, ami különleges és még nem lepték el a egész életükben csak egyszer arra járó és ezért minden lehetségest bejárni szándékozó emberek. Mi is ebbe a csoportba tartozunk, mivel évente csak 2-3 hétig van lehetőségünk utazni, ugyanakkor szeretnénk elkerülni, hogy másik 10 millió ember sarkát tapossuk egy szép vízesés vagy múzeum megtekintésekor. Azt hiszem, így ennek a dilemmának sincs igazi megoldása, hacsak nem turista-taszító országot, néptelen szigetet vagy magas hegyeket választunk úti célul, viszont abban az esetben biztosan nem lesz kényelmes ellátásunk vagy jól meg kell fizetnünk az árát.

Sao Miguel-en szinte a lehetetlennel egyenlő turisták nélkül fotót készíteni egy termáltóról, főleg nyáron és jó időjárás esetén, hiszen mégiscsak egy szigetről van szó, amit Lisszabonból 2 órás repülőúttal elérhető. Rengeteg a német nyugdíjas és az angol család, de franciákkal és persze magyarokkal is találkoztunk. Nincs is ezzel semmi baj, ezt az 1 hetet átlaghoz közelítő nyaralóként töltöttük, a nyár további részében pedig úgyis a svájci 2-3000-resekbe „menekülünk” majd.

A másik sziget, amit meglátogattunk, az a Pico volt, amiről egy kollégám mesélt. A Pico-n van Portugália legmagasabb csúcsa, aminek a meghódítását természetesen nem hagyhattuk ki. Az 1 hétbe ez csak úgy fért bele, hogy reggel odarepültünk, este pedig vissza. Emiatt nem tudom, milyen programok lehetnek még ezen a szigeten vonzóak, mindenesetre 1-2 napot itt is biztos el lehet valamivel tölteni. Sokan a Pico-t sem másszák meg teljesen, csak egy részén mennek végig a túraútvonalnak illetve van 1-2 helyes kisváros is.

A Pico látványa a repülőről

Ahogy már a címben is utaltam rá, az Azori-szigetek domináns színe a zöld és annak minden árnyalata. A gyakori esők és a vulkáni eredetű talaj miatt a növényzet dús és változatos, a fák és bokrok mellett rengeteg különféle virág tarkítja a tájat és sok tó is zöld színben játszik. A pálmák mediterrán, a páfrányok pedig esőerdei hangulatot varázsolnak és ezt az idillt nem szakítja meg szúnyogok és más rovarok jelenléte. Rengeteg a madár a szigeteken, sokszor meglepő helyeken is felbukkannak pl. a reptér épületében, ahol először azt hittük, magnóról játszák le a csicsergést, mint Rovaniemiben, ám később kiderült, hogy „élőzenét” hallgathattunk. Háziállatokon kívül más állattal nem találkoztunk az erdőben, az ismeretterjesztő prospektusokban is legfeljebb a békát említik meg.

Az Azori-szigetek jellegzetes növénye, a hortenzia…

… és ez a lila-fehér virág

A zöld mezőket kőből épült kerítések osztják több részre, a teheneknek szánt legelőket így választják szét egymástól. Bármerre megyünk, mindenhol marhákat látni, ez a mezőgazdaság egyik fő ágazata. Érdekes, hogy itt nincsen kolomp az állatokon, mint Svájcban, pedig gyakran csak látszólag véletlenszerűen ki vannak engedve egy hegyoldalon. A másik fő tevékenység a halászat: nagyon sok fajta hal kerül az asztalra, jellemzően tonhal és szardínia, de ettünk tőkehalat és Blackmouth-t is.

Sziget-tehén

Grillezett tőkehal héjában sült krumplival, sült hagymaágyon

Az iparról nem sokat tudok mondani, valószínűleg mindent importálnak. A kézművesség az, amit néhányan még most is űznek: a hotelben egyik este fellépett egy táncegyüttes és a hallban több árus kínált szuveníreket. Az egyik bácsi ott a földön ülve készített saját kezűleg fonott kosakarat, annyira ügyes volt és szépen dolgozott, hogy egyet mi is vettünk tőle.

Ennyit tudok mesélni általánosságban, a programokról a következő bejegyzésben lesz szó.