Teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy ha Szicíliában járunk, akkor megnézzük az Etnát, Európa egyik legaktívabb vulkánját. Még ha ez azt is jelenti, hogy 400 km-t kell vezetni hozzá.

A túrát előre lefoglaltam otthon, méghozzá a Go-Etna nevű utazási irodán keresztül. Nem csalódtunk bennük, nagyon jó kis programot állítottak össze. Az Etna 4x4 Full-day Tour keretében kis kirándulást tettünk az Etna lábánál, leereszkedtünk egy láva-barlangba és ellátogattunk az Alcantara-kanyonhoz. Ebéddel együtt 89 €-t fizettünk fejenként.

Mivel másként teljesen lehetetlen lett volna 9:30-ra odaérni a találkozási pontra, előző este béreltünk autót. A hotel ezt is minden gond nélkül megszervezte nekünk, épp csak a küszöböt kellett átlépni és már ott is volt egy rozoga kis Fiat Punto. A bérlés nem volt drága, 35 €-ért miénk lett a kocsi egész napra. Már csak azon imádkoztunk, hogy ne robbanjon le útközben.

A hajnali fél 5-ös kelés azért fájt egy kicsit, pláne, hogy tudtuk, aznap még vissza is kell jönni. Nem foglaltunk szállást az Etnánál, bár így utólag belegondolva lehet, hogy jobban jártunk volna.

A szicíliai autópálya minősége vetekszik a magyarországiéval, úgy tűnik, ezen szeretnek spórolni az országok. Ráadásul egy építkezés miatt kerülnünk is kellett. A táj, amin keresztülhaladtunk, gyakorlatilag dimbes-dombos pusztaság volt, elvétve láttunk néhány tehenet és parasztházat, bár az nem volt világos, hogyan lehet az autópályáról odajutni lehajtó hiányában. Még csak földutak sincsenek a házak és legelők környékén. A legmegdöbbentőbb épület egy pláza volt, szintén a semmi közepén, a leghalványabb fogalmunk sincs, kinek épült és miért pont ott.

Száguldunk kéklő hegyeken át

A szervezőkkel és a csapattal egy benzinkútnál találkoztunk Giarre-ban. Indulás előtt magunkra kentünk 2 tonna naptejet, merthogy „don’t believe the clouds”, a felhők ellenére is jól le lehet égni.

Angolul beszélő guide-ot kaptunk, sajnos nem tudtam előre, hogy van német is (pedig volt), különben azt kértünk volna. Ennek a pasasnak borzalmas kiejtése volt, néha a velünk egy csapatban lévő angolok sem értették őt, viszont rengeteget mesélt és bármit lehetett kérdezni tőle, mindenre szorgalmasan válaszolt. Kicsit lefárasztott minket a nap végére a dallamos olasz hanglejtésével, mert 1 percre se maradt csöndben, még 8 óra folyamatos beszéd után se. Mindenesetre nagyon boldognak és elégedettnek tűnt a hivatásával. Nem mondta ki szó szerint, de még a geológusoknál is nagyobb Etna-szakértőnek képzelte magát.

Ezúttal egy könnyebb túrát választottunk, nem akartuk meghódítani a vulkán kb. 3330 m-es csúcsát. Az Indonéziában szerzett tapasztalatok alapján tudtuk, hogy odafent legfeljebb csak vulkáni gőzöket, gázokat láthatunk és most nem szerettünk volna ilyen sokat felfele menni, főleg, ha ugyanezt lentről is nézhetjük. Valóban nem volt semmi akció a csúcson, így inkább a vulkáni tájra, a kihűlt lávafolyásokra illetve a különleges növényekre koncentráltunk.

Hóvirágusz Etnusz

Az egyes helyszíneket terepjáróval közelítettük meg. A sok kitörés során egymásra halmozódott, bazaltos lávafolyások egy rendkívül hepehupás tájat alakítottak ki. A piroklasztokon (vulkáni törmelékdarabokon) még sétálni is kihívás volt, könnyen szétmorzsolódtak a lábunk alatt. Az első hely, ahol megálltunk, a híres Valle del Bove volt. A 7 km átmérőjű, lópata alakú völgy prehisztorikus lávával borítva egy óriási mélyedést formál, mely keleti irányban nyitott. A kráter idősebb kitörések emlékét őrzi, erre utal a törmeléken megtelepült növényzet is. Egy elhagyatott házat is láttunk, mely egykor valakinek otthon adott, de a vulkáni tevékenység következtében lakhatatlanná vált.

A csapat inkl. guide, háttérben a Valle del Bove

Így múlik el egy kút élete az Etnán

Néhány fotó és továbbzötyögtünk a dzsippel egy lávafolyás által kialakított barlanghoz, a Grotta dei Ladroni-hoz. Ezt a barlangot régen niviera-ként használták: télen havat raktároztak a belsejében és nyáron eladták. Arról fogalmam sincs, hogy kinek és miért, viszont a „használói” lépcsőt vájtak a lávakőbe, így lehetővé téve számunkra a barlang felfedezését. A barlang egy része beomlott s ennek következtében a tetején nyílások keletkeztek. Az egyik ilyen nyílás érdekessége, hogy egy nyírfa nő ki belőle, gyökerei a lávakőbe kapaszkodnak.

Izgatottan várakozunk a barlang bejárata előtt

Mennyei grádicsok

A barlangászás után egy nagyobb sétát tettünk egy kisebb-nagyobb vulkáni kúpokkal és mélyedésekkel tarkított területen, a Monti Sartorius kráter közelében. A holdbéli tájon járkálva a különféle lávatípusokról meséltek nekünk, beleértve az óriási lávabombákat, melyeket közvetlen közelről meg is nézhettünk.

Nem vénnek való vidék

Nesze neked vulkanológia kurzus, ennyit kellett várnom, hogy egy lávabombán állhassak

Dzsipes utunkat tovább folytattuk egy erdőn keresztül, melyet megszilárdult lávafolyamok szelnek át. A túrához ebéd is járt, ezt a – télen üzemelő – Piano Provenzana nevű síközpont egyik hüttéjének éttermében fogyasztottuk el. Evés közben a mellettünk ülő németek szicíliai élménybeszámolóit hallgattuk. Egyébként a sípályákat sem kíméli a vulkán, több újabb keletű törmelékfolyást figyelhettünk meg a környéken.

Bátor, aki ide kunyhót meg éttermet épít

Zárásként az Alcantara-kanyont látogattuk meg. A több millió évvel ezelőtt keletkezett bazaltoszlopok között egy kristálytiszta vízű hegyi patak csörgedezik. Nagyon ajánlom ezt a programot mindenkinek, aki szereti a különleges természeti képződményeket. Mi nagy bátran be is mentünk a vízbe, ami nem lehetett 5-6 foknál melegebb. Viszont jót tesz a városi aszfalthoz szokott talpaknak.

Norbi és a bazalt

Csak egy szál bikinit hoztam el az útra

Giarre előtt még hazavittük Taorminába az egyik angol családot, így ezt a települést is szemügyre vehettük átutazóban. Egy másik alkalommal érdemes hosszabb látogatást is tervezni az ókorban épült városkában, mert rengeteg az érdekes látnivaló (görög színház, San Nicolo bazilika, Naxosz romjai, Isola Bella természetvédelmi terület). A benzinkútnál kitett minket a guide-unk, majd könnyes búcsút vettünk és hazafele nagyon örültünk a csendnek.

Sajnos az Etna nem mutatta meg magát ereje teljében azaz ezúttal sem láthattam lávát, de ami késik, nem múlik, a bakancslistám top prioritása a láva projekt lett.