Akkor most következzenek a konkrétumok Svájcról. Hogy egy kicsit érdekesebb legyen a dolog, földrajzkönyvi jellegű leírás helyett egy másik szempontból közelítek a témához és néhány különlegességet gyűjtök össze.
10 meglepő tény Svájcról:
(Sokan, akik közelebbről ismernek, talán hallották már tőlem ezeket, így nem lesz mindenki számára meglepő, de én bevallom, néhány évvel ezelőtt még nem voltam teljesen tisztában ezekkel a dolgokkal.)
1. Svájcban nem németül beszélnek
Bárhol utána lehet nézni, valószínűleg minden forrás azt fogja állítani, hogy a német a leggyakoribb beszélt nyelv Svájcban. Ez igaz is, ám a svájci németnek annyi köze van az irodalmi némethez, mint pl. a hollandnak. Írásban persze az irodalmi németet használják, de ők ezt nem is „irodalmi”-nak, hanem „írott”-nak nevezik, pont ezért, mert a beszéd teljesen más.
Mutatok egy példát (részlet dalszövegből):
„Du hesch immer gseit im Winter,
denn sigsch du de nümmeh da
S sygi chalt, du müessisch reise,
müessisch eifach wyterga
I ha nie ganz chönne gloube,
dass chönnt sy, wis du hesch gseit
Dass i hie itz ganz alleini sta,
un es dusse geng no schneit”
Aki Magyarországon tanult németül és ezt segítség nélkül lefordítja nekem, az kap egy… nagy semmit, mert nem hiszem el, hogy lehetséges. Pár szó talán felismerhető, de egyébként biztos vagyok benne, hogy ez mindenkinek „kínai”, aki nem tanult vagy élt itt.
Ráadásul – ha ez nem lenne bárkinek elég – minden térségben más dialektust beszélnek, így még a svájciak sem mindig értik meg egymást, egy másik országból ideérkező külföldinek pedig egyenesen lehetetlen a helyzete. Nagy visszatartó erő volt számunkra, hogy Svájcba költözzünk, mert tudtuk, hogy meg kell tanulnunk egy másik nyelvet. Szerencsére a svájciak jó fejek és a legtöbb esetben átváltanak irodalmi németre, ha külföldiek is vannak a társaságban.
A nyelveket kedvelőknek egy kis ízelítő: az „ei” betűkombináció, amit az irodalmi németben „áj”-nak kell mondani, azt Svájcban „i”-nek ejtik, tehát pl. Svájcot sem Svájcnak, hanem „Svic”-nek nevezik. Egyébként van egy kanton is, amely ezt a nevet viseli (Schwyz).
2. Svájcnak hivatalosan nincs fővárosa
Úgy tanultuk, hogy Svájcnak Bern a fővárosa, pedig valójában (jogi értelemben) nem így van. Hivatalosan sehol sem szerepel fővárosként. Mégis Bern-t nevezik Bundesstadt-nak (állami székhely), ez szerepel a földrajzkönyvekben és funkcióját tekintve ténylegesen be is tölti a főváros szerepét. Fontos hivatalok találhatóak ott pl. a szövetségi parlament és a svájci magyar nagykövetség is.
A távoli földrészeken élők sokszor Zürich-et hiszik fővárosnak és sok szempontból annak is lehetne nevezni: létszámát tekintve a legnagyobb város, gazdasági és kulturális központ ill. itt van az ország legnagyobb reptere és pályaudvara is.
Zürich a magasból
3. Ha a Habsburgok nem lettek volna, lehet, hogy ma Svájc se létezne
A középkorban alakult meg ugyanis az esküszövetség (Eidgenossenschaft), amely a későbbi svájci állam alapját jelentette. 3 kanton hozta létre (Uri, Schwyz és Unterwalden), hogy egységesen fellépjenek a Habsburgok terjeszkedése ellen. Később további kantonok csatlakoztak hozzájuk. Ami még meglepőbb, az az, hogy Svájc a történelem során milyen ügyesen meg tudta őrizni a semlegességét. Ez az összetartás, ami a mai napig nagyon fontos a népnek, nagy segítség lehetett.
4. A svájci nőknek 1972-ig nem volt választójoguk
Sőt, Appenzell kantonban először 1990-ben sikerült kiharcolniuk a nőknek, hogy részt vehessenek a választásokon és szavazhassanak. Svájc így az utolsó európai országok egyike volt, ahol ez megtörtént.
Ennek ellenére az elmúlt 30 évben igen gyorsan behozták a lemaradásukat és ma már minden téren nagyon odafigyelnek a nők egyenjogúságára. Relatíve sok nő kerül vezetői pozícióba és a fizetések is kiegyenlítettebbek. Az előző cégnél, ahol dolgoztam, nemcsak a közép- hanem a felsővezetésben is voltak nők. Ma már a megszólításokban is semlegességre törekednek. A munka világában pl. bevezették a „Mitarbeitende” kifejezést, a hímnemű „Mitarbeiter” és a nőnemű „Mitarbeiterin” helyett.
5. Svájc legmagasabb csúcsa nem a Jungfrau, nem a Mont Blanc és nem is a Matterhorn
Svájc legmagasabb csúcsa: fogós kérdés. Itt van a legtöbb 4000 feletti hegy, ezért nem olyan könnyű a válasz.
Megtévesztő lehet a turisták számára, hogy a Jungfrau régióban mindenhol azt a reklámot lehet látni, hogy „Top of Europe”. Ezt a következetlenséget a svájciaktól várnám a legkevésbé, ám azért van benne egy kis igazság. Valójában nem a Jungfrau a legmagasabb Svájcban, de a Jungfraujoch Európa legmagasabban fekvő vasútállomása (3454 m). Ide építették a „Top of Europe”-nak nevezett épületet.
A Mont Blanc kétségkívül Európa legmagasabbja (4810 m), viszont nem Svájcban helyezkedik el. A hegység Franciaország és Olaszország határán van, légvonalban kb. 15 km-re Svájctól, a konkrét csúcs „tulajdonlása” pedig újra és újra vita tárgyát képezi a két határos ország között.
A Matterhorn egy híres svájci csúcs, a Toblerone csoki csomagolásáról biztosan mindenki ismeri. A Toblerone-hegy azonban „csak” 4478 m magas. További érdekességek a Toblerone-ról: a márka a csokoládékészítő nevének és egy olasz szónak a kombinációjából született: Theodor Tobler és torrone (mézes-mandulás nugát). A csomagoláson amúgy nem csak a Matterhorn-t láthatjuk, ha jobban megnézzük, még egy ágaskodó medve alakja is el van rejtve a hegy szimbólumon belül. A medve Bern jelképe, ahonnan az édesség sikertörténete indult.
És akkor mi is Svájc legmagasabb csúcsa? A Dufourspitze, a Monte Rosa hegycsoport része, a maga 4634 m-ével. Ne próbáljátok ki otthon, ez a mászás csak kötélidegzetűeknek való:
https://www.youtube.com/watch?v=rW3mgHmGKCQ
6. A svájciak megszavazták, hogy magasabbak legyenek az adók és ne legyen több a szabadság
Azt gondolom, erre a legtöbben úgy reagálnak, hogy: te jó ég… És igen, valóban furcsa, hogy a svájciak a saját „jólétük” ellen szavaztak, de ha belegondolunk, biztos, hogy ez végső soron éppen a jólétüket szolgálja, azaz: a gazdaság pörög, mert keveset vannak szabadságon az emberek, nő a bevétel, egyre jobban keresünk és az adók révén több jut vissza az államnak, amit bizonyos formában visszaadnak nekünk. Érdekes módon itt senki nem panaszkodik, hogy nem jó dolgokra költik az adófizetők pénzét. Mert nincs is így. Ráadásul Svájcban európai viszonylatban igen alacsonyak az adók. A betegbiztosítás nem a munkaadón keresztül történik, hanem mindenki privát úton biztosítja magát. Ezenkívül csak a különféle szokásos járulékokat (pl. nyugdíj) vonják le a fizetésünkből. Az pedig, hogy a jövedelemadó mennyi, kantontól, családi állapottól és a gyerekek számától függ.
Egyébként ez a sok népszavazás nagyon szimpatikussá teszi az országot. Egy ún. kompromisszumos demokrácia alakult ki és ez működőképesnek tűnik. Nem mellesleg az alkotmányt is csak népszavazás útján lehet megváltoztatni, így biztosak lehetnek benne a polgárok, hogy nem a fejük felett döntenek fontos dolgokról.
Én személy szerint a több szabadság mellett szavaznék, mert hiszem, hogy pár hét évente nem elég pihenésre, de nem túl reális elvárás, hogy kevesebbet kelljen dolgozni, hiszen nem ebbe az irányba tart a világ. Mindenesetre a svájci cégek viszonylag „nagylelkűek”, a törvényileg kötelező évi 20 napon kívül sokszor 5-10 plusz napot is adnak a munkavállalóknak. Ha pedig fizetetlen szabadságról van szó, az is lehetséges, a feletteseddel történő egyezetetés után. Egy volt kollégám 4 hónapra elutazott és utána ugyanúgy folytathatta a munkáját. Persze nem árt, ha értékesek vagyunk a cég számára, különben nem biztos, hogy engedélyezik az eltávozást.
Ami az adókat illeti: elégedett vagyok. Tudom, hogy jó helyen van a pénzem. Ki érez még hasonlóan Magyarországon?
7. A svájciak megkapják (majdnem a teljes) bruttó fizetésüket nettóban
Igen, a svájci állampolgárok nem havonta adóznak. Ők a szociális levonások után majdnem a teljes bruttó bérüket kapják kézhez. Év végén kell befizetniük az adókat. Ugyanez vonatkozik a C tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiekre, melyet 5 év után lehet kérvényezni. Egyébként a svájci állampolgárságot 10 itt töltött év elteltével igényelhetjük meg, majd súlyos pénzek befizetésével, különböző vizsgák sikeres elvégzésével egy 2 éves eljárás végén kaphatjuk meg.
8. Svájcban a kutyatartáshoz 2016-ig vizsgázni kellett
2008-ban vezették be azt a törvényt, hogy egy kutya megvásárlását vizsgához és egy ún. „Hundeführerschein” megszerzéséhez kötik. Azt szerették volna elérni, hogy kevesebb kutyaharapásos baleset legyen és a gazdák felelősségteljesebben vállalkozzanak a házi kedvencek tartására. Mivel ezeket a célokat nem sikerült teljesíteni és túl bürokratikusnak tartották a rendeletet, 2016-ban megszavazták az eltörlését.
9. Svájcban a cégek a munkavállalók szabadidős baleseteit is biztosítják
Ez a tény valószínűleg csak a munkavédelemmel foglalkozó kollégáimat érdekli, de azért muszáj megemlítenem. Ha valaki Svájcban vállal munkát, akkor a szerződés aláírásával automatikusan biztosítva lesz az üzemi és a munkaidőn kívül történt balesetekre is. Ha jól tudom, ez Magyarországon nem így van, ami nem egy óriási probléma, viszont így a cégeknek nem érdeke foglalkozni a szabadidős balesetekkel, pedig a munkavállaló ebben az esetben is kiesik a munkából. Svájcban prevenciós programokat indítanak a biztonságosabb sport, utazás és házimunka népszerűsítése érdekében. Szerintem ez nagyon jó hozzáállás, mert ugyanolyan fontos, hogy otthon is biztonságban éljünk és dolgozzunk. Ezért cserébe levonnak egy kis hozzájárulást a cégek, viszont teljeskörű ellátást kapunk a biztosítótól, ha baleset történik velünk pl. síelés közben.
10. Svájc az egyetlen ország a világon, ahol törvénybe van foglalva, hogy felújítás/ új ház építése előtt fel kell állványozni az épületet/ munkaterületet
Bevallom ezt az állítást nem ellenőriztem le. Egy munkavédelmi továbbképzésen hallottam az egyik előadótól. Tény, hogy több országban is ez a bevett gyakorlat, de azt nem tudom, jogilag szabályozva van-e. Egy dolog biztos: Ázsiában ne keressünk ilyen törvényt, ott a munkavédelmet még hírből sem ismerik (tisztelet a kivételnek).
Szerencsére ez Svájcban nem így van, ennek ellenére azonban még mindig rengeteg az üzemi baleset és a foglalkozási betegség. Évente 250 000 szerencsétlenségről beszélünk, ami kb. 2 milliárd CHF kiadást ró az államra.
